Lepketánc

Új munka és nyári nyüzsgés

Most tényleg elmondhatom,hogy nagyon régóta nem írtam… Még a legutóbbi bejegyzésemkor eldöntöttem,ha nem kapom meg az új munkát amire jelentkeztem,akkor sokkal több időt szentelek a blogomra,a novellámra és a festésre. Azonban közben úgy alákult,hogy megkaptam a munkát és a június irtó pörgősen szaladt el. Ha épp nem dolgoztam,oktatáson voltam,hogy értsem az új feladatokat amiket rám bíztak. Közben beindult a nyariszünet is,így sokkal több időt játszok a kislányaimmal is. Aztan persze a szokásos:Ott a házimunka,szülők,parom,barátok… Utóbbiak kicsit meg is sínylik,hogy elfoglalt lettem.

 

Az új munkàmról azt szerettem volna elmesélni,hogy az egész országban csak 36-an vagyunk ebben a beosztasban. Pörgős,változatos munka,és sokat kell emberek közt lenni. Ezt nagyon szeretem benne,mint ahogy azt is,hogy (bár felnőtteknek),de oktatásokat kell tartanom. Van aki agybajt kapna ettől,hogy kiálljon egy csomó ember elé és izgalmas/érdekes és hasznos tréninget tartson… Én azonban imádom.

 

A szabadidőmről is röviden(mivel mindjárt hajnali 3!!!) : Megtartottuk Aliz nagylányom ovis ballagását. Szuper volt és megható. Berendeztük az új szobáját,ahol több hely van mint a régiben,így kényelmesen elfért az új íróasztal , könyvespolc és forgószék is.

 

Voltunk egy esküvőn,ami szép volt,s a maga módján rendhagyó,hiszen két katona kötötte össze életét. Kedvesem vezette a díszelgést.Csoda csinik voltak az egyenruhában. A vendéglátás hagyott kivetnivalókat,ám a hangulat nagyon jó volt a lagziban. Tánciztunk is,bár páromnak nem ez a legerősebb oldala.

 

A gyerekekkel a nyáriszünet elején belecsaptunk a lecsóba. Voltunk strandolni,vadasparkban,voltunk városnézésen Szegeden,kipróbaltuk a villamosozást,elmentünk egy bivaly rezervátumba,kikölcsönöztük a fél gyerekkönyvtarat,ettünk sok fagyit/jégkrémet,kreatívkodtunk ablakdíszeket,Mártélyon homokváraztunk meg pamcsoltunk a holtágnál,elvittük őket egy halászcsárdába…meg ilyen “unalmas” dolgokat csináltunk. Jó volt. Mint egy egy kis nyaralás minden élményünk… 

Az új munkámhoz kaptam a páromtól egy laptopot és sok szép új ruhát… Nem mondhatok kudarcot! De nem is fogok! Meg kell csinálnom! 

 

A hétvégén haza fogunk látogatni szüleimhez/nagyszüleimhez. Papámról kiderült,hogy rákos. Nem engedte a további kezelést.80 éves,nem akar szenvedések/vizsgálatok/kezelések nyűgje után elhunyni. Inkább a nyugit választja. Meg is értem őt. A mi csaladunkban amúgy sem “divat” orvost látogatni… nem félünk,csak valahogy nem szeretjük.

 

Nemrég jártak nálunk párom szülei is. Tiszta aranyos és normalis voltam. Nem megjátszásból,hanem csak így éreztem jól magam aznap. Mivel semmilyen kapcsolatot nem ápolunk,régen pedig inkább ellenségesek voltak velem,ezért tényleg fura,hogy jól telt az a néhány óra. A mamája nagyon cuki,csípem az időseket. Kicsit mókásak mint a gyerekek,közben meg tiszteletet ébresztenek bennem. Vicces kettősség.

 

Hamarosan a barátaimmal is elmegyünk “nyaralni”. Összehoztam a bandát akik a 30.szülinapomon velünk ünnepeltek,és ki fogunk bicózni Mártélyra. Kell még szerezni 3bicajt,de ha nem tudunk kölcsönözni,kérek itteni barátoktól. Ugyanis akik 8-án jönnek nem helyiek. Jönnek Bp-ről,Mezőtúrról,Hevesről….Kibéreltem egy kis házat,és nyársani fogunk,meg strandulni,vizibicózni,túrázni. Ketten már péntek este megérkeznek hozzánk. Nagyon várom. Hiányoznak már mind. Anyu szerint hihetetlenül sok baráti kapcsolatot ápolok. Nem tudom miért lepi meg,hisz vele is mindenki jóba van. Mondjuk Neki van egy igazi sok-sok éves legjobb barátnője. Bámulatos,hogy ennyi éven át baratok maradtak. Én is 3rzek olyat,hogy van aki közelebb van a szívemhez mint mások,de egymas előtt nem éreztetem ezt a barátaimmal. Huhh,na most kapott el az álmosság:03:18 Szép hetet mindenkinek!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!