Mivel egy másik felületen blogoltam mostanában,ezért ezen a felületen rég írtam. Az említett oldal megszűnése miatt azonban mai naptól ismét itt lesz olvasható a naplóm. Az utolsó két bejegyzésem átmásoltam,hogy minden érdeklődő ráismerhessen. Holnap új sztorikkal várok mindenkit!
“04.10. Hétfő óta nem naplóztam, és bár néhányszor belémsajdult, hogy lenne miről írjak, a gondolataim dokumentálása helyett azt választottam, hogy megélem az eseményeket. Mára azonban bőven összegyűlt az írnivalóm, ezért belefogok.
1. nap: 04.10.
Aznap írtam utoljára, bár emlékeim szerint még inkább a vasárnapról, mint a hétfőmről. A gyerekekkel délután a könyvtárban voltam, és kézműveskedtünk a húsvéti készülődés keretein belül. A pénteki napot kivéve minden nap mentünk, és sok szép alkotás készült. Pénteken az apukájuk ment értük, és ahogy Aliz mesélte nem egyezett bele, hogy elmenjenek a könyvtárba nagy papírnyuszit gyártani. Nagyon kedves volt a könyvtáros, mert hétfőn előkereste a pnteki nyuszi “hozzávalóit”, így be tudtuk pótolni. Otthon sütöttünk a gyerekekkel húsvéti szív sütit. Olyan jó velük együtt tevékenykedni. Hétfő délután elmentem végre valahára rákszűrésre is. Mindig halogatom, bár nem amiatt, hogy félek, vagy zavar, hanem mert mindig úgy vagyok vele, hogy most inkább ezt csinálom, most meg azt… most nem érek rá, most a doki nem ér rá…stb. Örülök, hogy elmentem. Eszter barátnőm vigyázott a lányokra, és kb. 15 perc alatt megjártam az egészet. 25-én még mennem kell az eredményért és egy ultrahangra. Ezzel lesz teljeskörű a vizsgálat.
2. nap: 04.11.
Aznap elég kapkodósak voltunk… Délelőtt dolgoztam, délután meg a könyvtárban készítettünk nyuszis ujjbábot. Be is kellett vásárolnom, és folytattuk a gyerekekkel a sütik sütését is. Mikor kész lett, ők babáztak mellettem, én meg gőzerővel nekiláttam az ünnepi fogásoknak. Aznap ért haza a szerelmem 23 nap után.Főztem tojáslevest, pulykasültet, búboshúst, töltött csirkemellet, köretnek rizst és tojásos salátát készítettem. Akkora adagot sikerült, hogy másnap is azt ettük.Aztán majdnem késve néptáncra vittem a gyerekeket. Ott kiderült, hogy 20 perc múlva mehetek is vissza, mert ruhapróba lesz a 22-ei felépésük miatHazaszaladtam, kivettem az ételt a sütőből, addigra érkezett párom. Gyors puszi, örömködés, majd nyomás vissza a táncteremhez. Sajnos a kisebbik lánykámra minden népi ruha nagy volt…:( Szegény pityergett is. Bár én próbáltam vigasztalni, hogy ez azért van, mert ő olyan ügyes, hogy 4 évesen már a 6 évesekkel táncol, de kevéssé érdekelte, mikor mindenki a szép népviseletben forgott körötte. Mindenesetre, majd eljön az idő, amikor örülni fog, hogy minden ruha bő rá:D… A páromnak kimondhatatlanul örültek, el sem akarták engedni, a nyakába ugrottak és csak szorították. El is vittük őket még aznap játszóterezni, és csak utána mentünk haza. Otthon sem volt még kb. 22-ig alvás. Megnéztük az ajndékainkat, játszottunk és befaltuk az ünnepi ételek egy részét. Elalváshoz meg vagy 1,5 órát meséltünk. Aztán összebújva 4-esben szenderedtünk el a mi szobánkban.
3.nap: 04.12.
Reggel kicsit ingerült volt szegény párom, mert 7:15-kor kitalálták a gyerekek, hogy menjen velünk az ovihoz munka előtt, hogy megnézze mennyi és milyen rajzaik vannak kiállítva. Ezzel alapból nem lett volna gond, csak mint írtam, 7:15-kor vetették fel, és 7:30-kor páromnak a laktanyán kell lennie. kicsit csücskösen, de összejött. ÉN nem szeretem az ilyen kapkodós reggeleket. Aznap, délelőtt megint mindenkinek munka volt. Kedvesem sikeresen megcsinálta az előmeneteli vizygáját. Irtó büszke voltam, mert nem nagyon volt lehetősége tanulni… ám aki okos az okos:) Sajnos utána nem engedték haza, ahogy várta, hanem benn kellett maradnia egész nap. Én ettől függeltlenül délután megint a megszokottak szerint az ovi után könyvtárban voltam a lányokkal, ezúttal virágos ablakdíszt készíteni, majd átvittem őket Szegedre az Állatkertbe. Annyira remekül éreztük magunkat. Mivel időben indultunk, most zárásig bőven volt időnk kényelmesen végigsétálni, leülni uzsizni, távcsővel kémlelni a vízimadarakat. Alizt minden ismertető is érdekelt, így elég informatív jellegű is lett a kirándulás. Felolvastam amiket kért, és örültem, hogy Emma sem unta wel magát addig. Bár elég érdeklődőek mind a ketten. Végül még a kijáratnál volt idő játszóterezni, és megvettük az emlékfotót is, amit bemenetkor készítettek. Viktor volt csak kicsit csalódott. Hiányoztunk már neki, és szeretett volna velünk jönni. Sajnáltam, ám meg kell értse, hogy attól, hogy ilyen a munkája, mi nem rughatunk fel mindig minden megbeszélt programot, csak hogy várjunk rá, hogy vajon elengedik-e. Állatkert után már mindenki hullafáradt volt(kb. 19-kor értünk haza, így ez a nap fürdetés és esti mese után már le is zárult.
4.nap:04.13.
A gyerekekért jött reggel az apjuk. Szomorú voltam, hiszen végre együtt tudtunk volna lenni 4-en, de nem lehet ilyenkor mit tenni. Utálom, hogy időpontot sem mond soha, hanem azzal intézi el, hogy majd jön egyszercsak. Mi meg vigyázzban állva várakozzunk. Volt, hogy azt mondta 13:00-ra jön értük, addigra készítsem el a gyerekeket, erre betoppant 16:00-kor… Most is, reggel helyett, lett ):30 mire megérkezett, és akkor kezdett még balhézni, hogy ő nem írja alá amit az oviban adtak papírt, hogy a gyerekeket közösen neveljük, míg nem születik bírósági végzés. Nem tudom miért jó ez neki, hogy lépten nyomon keresztbe tesz, mert nem engem büntet csak, hanem a gyermekét is. Mondtam, hogy ha nekem nem hisz, menjünk el az ovihoz, vagy az önkormányzathoz, kérdezzen rá. Sajnos az ovi zárva volt a szünet miatt. Most ott tartunk, hogy holnap iskolai beíratás, és nincs még mindig aláírva a papír. Az egyik vezető óvónő azt javasolta itt helyben, hogy a gyámhatósághoz kell fordulni, mert ők kötelezni fogják rá, hiszen míg nincs döntés nem áll jogában akadályozni a gyermekek életét érintő döntéseket. Ám itt a fő vicc az, hogy tényleg csak annyit kell aláírjon, hogy én sem és ő sem egyedül neveli a gyerekeket, hanem mind a kettőnknek jogában áll tájékoztatást kapni, és beleszólni a gyermeket érintő kérdésekbe. Ez egy agyrém…
A nap további része rohangálással telt. Vásároltunk ezt azt: homokozótetőt, húsvéti meglepiket, bicikli alkatrészt(Na jó, azt csak megrendeltük, mert nem volt készleten! Hú, tényleg ma kell értemenni!!!), meg persze a legfontosabbat: olajat és olajszűrőt az autóhoz. Barátainknál kicserélte párom, míg én bent játszottam a barátaink kislányával. Jó volt látni, mert mostanában keveset vigyáztam rá.
Csütörtök este dolgoznom kellett. Nagyon nem volt hangulatom hozzá. Egy multiban kellett jópofizni a sok türelmetlen emberrel. Attól függetlenül, hogy nem élveztem, kedvesen mosolyogtam mindenhez. Legalább munkatársnőm szórakoztatott. Nagyon formájában volt, vele így szívből nevetgélhettem.Aznap este kimerülten értem haza. Kedvesem volt olyan édes, hogy lenyírta a füvet. Nagyon értékeltem a cselekedetét. Aztán együtt vacsiztunk, boroztunk és pihentünk.
5. nap:04.14.
Nagypéntek
Reggel lángost sütöttem, majd összekészülődtünk, és az Istentiszteleten indítottuk a napot. Utána otthon serénykedtünk. Sütöttünk, főztünk. Elkészült a sonka, a töltött szűzpecsenye, az öntött saláta és az elefánt szem(csokis-banános piskótatekercs) Miután mindennel végeztünk, párom megtöltötte a homokozót(Mondjuk azóta sem volt olyan idő, hogy homokozhassanak a gyerekek), én pedig a teraszon tettem rendet. Délután porszívóztunk, felmostunk, takarítottunk, és estére sonkával, sajttal töltött lángost sütöttem. 17 órakor elmentünk közösen a Passio-olvasásra. Hihetetlenül megindított. Ezek az alkalmak mélyen a szívhez szólnak. A lelkész megmutatta az alkalom végén a kertjükben, hogy van egy kis szikladomb, a tetején 3 kereszttel, ami a Golgotát jelképezi, az alján meg egy kis barlangszerű építménynyel, mely előtt aznap még a kő volt, amit Feltámadás ünnepére fognak elgördíteni. Igazán szép és érdekes volt. Segítettünk párommal a templomba átpakolni a dolgokat. A lelkész hangszerét, az énekeskönyveket, és párnákat. A Nagyszombati Istentisztelet ugyanis már a templomban volt(Újév és Húsvét közt a gyülekezeti teremben tartanak Istentiszteleteket.)
FOLYT.KÖV.
Nem igazán úgy terveztem, hogy csak most folytatom a legutóbbi bejegyzést, ám így alakult. Mindegy. Az biztos, ha már végre újra naplózni kezdtem, megörökítem a mindennapjaim, hogy ne vesszen el az idő forgatagában. Ott fejeztem be, hogy :
6. nap : 04.15.
Aznap felkeltünk, megreggeliztünk, majd elindultunk barátnőmékhez. Vittem a kislányának húsvéti csomagot, a párom pedig meglocsolta őket. Csodaszép festett hungarocell tojást kaptunk Krisztikétől. Nagyon édes kislány, nagyon szeretem. A locsolkodást követően elvittük őket a helyi hagyományőrzők rendezvényére. Itt lehetett nyuszikat és fekete kisbarikat simizni. Ez nem csak a kislánynak, hanem nekünk felnőtteknek is tetszett. Ezen kívül készítettünk kölnivizet. Én gyöngyvirágosat, párom ibolyásat. Desztillált víz, tiszta szesz és illóolaj kellett hozzá. Finom illata lett, kenterbe veri a bolti kölniket. A tojásírókázást is kipróbáltuk, és természetesen a kislányaimnak készültek a maradandó alkotások. Én Emmának, párom Aliznak készített csoda helyes arany-poros piros tojást. Sütöttünk kalácsot is kemencében, amit azonnal meg is ettünk. Nagyon finom lett, és éhesek voltunk. Mire mindennel elkészültünk dél lett. Barátnőm elhívott hozzájuk ebédre. Délután párom szeretett volna kettesben is programot, ám még el kellett mennünk vásárolni, és az időjárás sem kedvezett igazán. Abban maradtunk, hogy becsomagoljuk a gyerekek húsvéti ajándékait inkább, hogy másnap ne kelljen kapkodni, csak elrejteni. Mindent zárható műanyag dobozba tettünk, mert vasárnap kellett elrejteni a kertbe, ám a gyerekekkel csak hétfőn délután értünk haza.Nem akartam, hogy macskák által rágott, vagy szétázott csokikat találjanak. 17-kor elmentünk a Nagyszombati Istentiszteletre. Szép volt, és megható. Nagyon kevesen voltunk. Este egy filmet néztünk, aminek az alapja igaz történet. Arról szólt, hogy egy fiatal házaspárt autóbaleset ér, és a lány elveszti az emlékezetét az elmúlt néhány évre vonatkozóan. Emiatt semmire nem emlékszik, ami a férjével kapcsolatos. A férfi igyekszik újra meghódítani, mert nagyon szereti. Azt hittük, simán romantikus film, ám túlmutatott azon. Különös volt látni, hogy mennyi minden megváltozik, ha eltörlődne számunkra a múlt. Sokkolóan hatott, hogy mekkora küzdelmet él meg az a személy, akinek az élete egy részét kimetszik. Vicces, hogy ennek ellenére milyen gyarkan érzi a legtöbb ember, milyen jó lenne, ha a fájó sebetk csak eltűnnének az emlékeikből.
Szerintem ami fáj, az formál, ami jó az épít hozzád és soha semmi nem történik hiába.
7. nap: 04.16.
Húsvét vasárnap természetesen a templomban kezdtük a napot. Meglepően aznap sem volt tumultus. Imádom a feltámadás ünnepét. Annyi minden van benne, a kegyelem, a szeretet, az újrakezdés, a tisztulás. Csodás volt az Úrvacsora szentségében részesülnöm. Miután vége lett, összepakoltunk és készülődtünk az utazásra. Ebéd után elmentünk a lánykáimért. Izgatottak voltak és örültek, hogy megyünk szüleimhez. Ott szépen megfestettük a tojásokat a locsolóknak. Volt sima főtt tyúktojás és kicsi fürjtojás is. Rengeteget befestettünk, legtöbbet Emma segített, a kisebbik lányom. Hihetetlen türelme van. Vagy 2 órán át rajzolta fényezte a hímestojásokat, míg a másik három gyermek(Alizom és a két unokatesó) anyummal játszottak.
Este elég rosszul aludtunk. Kicsit túl sokan voltunk szüleimnél. Apu, Anyu, bátyám és neje, az ő gyermekeik és mi 4-en. Emeletes ház és van 4 szoba, ám ebből egyben szüleim voltak, az egyik kb. lomtárnak és bútorlerakatnak van használva, és így 4-en mi és 4-en tesómék 1-1 szobát kaptunk, és ezekben a szobákban egy széles és egy keskeny ágy van. ÉN Emmával aludtam a keskeny rövid gyerekágyon, de nem igazán fértünk el. Viktor mellettünk Alizzal a széles ágyon, ém azt meg kiugrálták a gyerekek, szóval azon van egy mélyedés ami nyom… Végül a földön ágyaztam meg magamnak az éjjel közepén. Fantasztikus volt:S
8. nap: 04. 17.
Nem hiába festettünk rengeteg tojást. Nagyon sok locsolónk jött, ráadásul a gyerekek mindenkinek adtak kettőt, mert Aliz is akart adni, meg Emma is. A gyerek locsolóinknak én Kinderrel készültem, pénzt nem szoktam adni, mert szerintem irtó fura szokás. Összesen 17 locsolónk volt. Jó ilyenkor találkozni és pár szót váltani a rég nem látott rokonaimmal, és barátokkal. Nekem sok hölgy ismerőssel ellentétben a locsolással sincs problémám. Ez egy hagyomány, és számomra természetes. Anyuéknál is volt tojáskeresés, amit természetesen imádtak a lányok. Minden vágyuk teljesült, mert amit megírtak a nyuszinak, azt vagy én, vagy anyu megvettük. Megkapták a hercegnős babákat, és a pancsolómedencét napernyővel, meg egy csomó édességet és egyéb apróságot. Délután meglátogattuk még indulás előtt egyik nagyimat. Egyedül él, és ritkán látom. Irtó kedves, igazi nagymama típus. A gyerekek jót szaladgáltak a nagy udvaron. Mikor hazajöttünk, lezajlott itt is a tojásvadászat, majd a dédiktől kapott pénzből elmentünk a vursliba. Engedtem a lányoknak, hogy mindenre felüljenek. Dodgemeztünk, amit még én is élveztem, és ugrálóváraztak. Felültek a körhintára és a hullámvasútra is. Végezetül a nap remek zárásaként ettünk egy fagylaltot. Igen eseménydús Húsvétot zártunk idén.
9. nap: 04.18.
Végre lett egy olyan nap, amikor mind a négyen itthon voltunk. A tavaszi szünet utolsó napján párom is kapott egy nap szabit. Én egész délelőtt sütöttem főztem, mert egy csomó ételt rendelt a kis családom. Ők addig mellettem játszottak az új játékokkal. A gyerekek kicsit megnáthásodtak, szóval boltba és gyógyszertárba muszáj volt elmennünk. A Húsvétra dédiktől kapott pénz is égette a lányok zsebét, ezért vettek maguknak egy-egy könyvet. Este volt kötelező programunk, mert a néptáncpróbát nem hagyhattuk ki a fellépésük hetében. Bár ide mindig szívesen mennek. Mielőtt kezdődött volna játszottunk kicsit az épület melletti játszótéren. Tánc után hazsiettünk, hiszen szerdán indult mindenkinek a dolgos hétköznapok sora.
10. nap :04. 19.
Reggel elvittem fogorvoshoz Alizt. Jelenleg ez volt az utolsó kezelés. Most egy darabig nem kell mászkálni. Felhívták arra is a figyelmét, hogy elvétve se szopja mostmár a kezét, mert csúnyán fognak állni a fogai. Azóta úgy tűnik igyekszik is odafigyelni. Vicces, hogy sokszor egy idegen jobban meg tudja győzni a gyerekedet, mint te magad, ha 1000szer is elmondod ugyanazt. Miután bevittem őket az oviba, és én itthon elintéztem ezt azt,kezdtem magam rosszul érezni. Feszült is voltam, mert férjem azt mondta, ma eljön letisztázni a sulis beíratkozást, ám nem volt hajlandó, utolsó percben visszamondta, hogy ő nem ér rá erre. Jó ez a beíratás előtt egy nappal.Nem tudom, hogy csak az idegesség, vagy valami vírus lappangott bennem, de iszonyatosan fájt a fejem, és hányingerem volt. Bár az sem elképzelhetetlen, hogy csak a front. Azt hiszem aznap voltak országszerte havazások. Minket elkerült. Csak az eső zuhogott és fújt a szél. Olyan rosszul voltam, hogy el is felejtettem, hogy lett volna egy találkozóm a helyi vöröskereszt vezetőjével. Egy szervezett véradást akartunk megtárgyalni. A kollégám hál’ Istennek kimentett. Bár ettől sem éreztem jobban magam. Délután a gyerekekkel itthon játszottam, majd mikor hazaért párom elmentünk cukrászdázni. Sok értelme nem volt, mivel a lányok mindent megkívántak, de semmit nem ettek meg.
Szóval az eseménydús 10 nap így telt, és a hét további izgalmaktól zsúfolt részének azt hiszem szánok egy új bejegyzést.
Hamarosan ismét folyt. köv…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: