Elvileg már csak kettőt kell aludnom mire hazaér szerelmem… Úgy várom,hogy összebújva alhassunk…
Hiányzik a mosolya,a hangja,a szemei… Hiányoznak a közösen töltött sétaink…
Hiányzik a közös házimunka,a nevetések,a játékok…
Hiányzik az,hogy esténként együtt fürödjünk,az egymásnak való hangos olvasás,a csillagok bámulása…
Hiányoznak az apró tökéletlenségei is,hogy nyitva hagyja a hűtőt,csapot,hogy égnek a villanyok és semmi nincs bezárva…
Hiányzik,hogy piszkáljon,mìg főzök,mosogatok vagy fogatmosok…
Hiányoznak a beszélgetéseink,hiányzik,hogy itt legyen…
Nyáron ment el…
Egyre hűvösebb van..
Hiányzik,hogy átmelegítse a kezeim…
Hiányzik,hogy átmelegítse a szívem…
(Képek:Hyocheon Jeong)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: