Annak ellenére,hogy gyűlölöm,hogy hétvégéken nem lehetek a kislányaimmal,egész jól eltelt ez a két nap.
Csinálhattam volna programot Eszter barátnőmmel(igazság szerint hívott is péntek este shoppingolni,szombaton meg borozgatni),de valahogy nem mindig igénylem a társasági létet. Másik barátnőm is felhívott szombaton,kb 1-1,5 órát beszéltünk,de elmenni hozzá sem volt kedvem. Valójában volt itthon egy csomó házimunka is,meg szombaton még egyéb munkát is kellett intézzek. Ezen felül meg kiélveztem,hogy magam ura vagyok kicsit. Elmentem moziba is,egy olyan filmre,amit valószínűleg rajtam kívül egy ismerősöm se élvezett volna. Persze nekem nagyon tetszett. Mögöttem ült egy idős házaspár előttem két csaj,és ennyien voltunk összesen. A két csaj kifele menet fintorgott is,mert nem ezt várták. Én szeretem,ha egy film nem az arcomba okádja magát.Szeretem ha apró utalások halmaza,amit majd az én elmém tovább visz.
Imádom azt is amikor magam vagyok a kocsiban és vezetés közben tudok elmélkedni az élet dolgairól.
Szeretek vonatozni is. Szombaton ezt is beiktattam a napomba.
Valahogy az utazás mindig élmény számomra. Rákényszeríti az embert,hogy nyugiban legyen. Én mindig is izgága voltam, ezért különösen élvezem,mikor csak bámulom a tájat,vagy olvasgatok bűntudat nélkül. (hiszen ilyenkor nem vádolhatom magam,hogy miért nem hasznosabban töltöm az időt!!!) Ezek ajándék órák a szememben,az elcsendesedés ideje.
Voltam templomban is végre ma. Nagyon rég voltam utoljára… Azt hiszem rendszeresíteni fogom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: