Augusztus 11. péntek
A délelőtt azzal telt, hogy rendbe szedtem a lakást, mostam, vasaltam mosogattam, hogy méltón várjam a hétvégén, amikor végre karjaimban tarthatom a kislányaimat. Délután ahogy megérkezett párom még együtt is elintéztem ezt azt a munkámmal kapcsolatban. Kicsivel 3 óra előtt elindultunk a gyerekekért. Jó volt újra látni őket. Hazaúton fagyiztunk is egyet.
Augusztus 12. Szombat
Tisztában voltam azzal, hogy a szabadság majd csak 13-án kezdődik meg számomra, ezért kimentem egy munkatársammal a strandra promózni és címszerzésre. Nem volt nagy nyüzsgés, és a kánikula sem tombolt, így hát, kevéssé volt sikeres, azonban beszélgettem vele kicsit legalább. Látszott rajta, hogy igényli, hogy a csapatnak olyan tagja legyen akire odafigyelnek a többiek, ezen igénye miatt, barátságos és kedves voltam, munkáját is igyekeztem segíteni. Miután pár órát szobroztunk, bekapcsolódtam a családomhoz a strandolásban. Jókat játszottunk a gyerekekkel, élveztük a semmittevés örömét.
Augusztus 13. Vasárnap
Megbeszéltük Etus barátnőmékkel, hogy elmegyünk közös családi kirándulásra Mártélyra, azonban mivel hideg lett és szakadt az eső, ezt kihagytuk. Elmentünk hozzájuk, és névnapja alkalmából megköszöntöttük a kislányát. A gyerekek jót játszottak egymással, és mi felnőttek is bekapcsolódtunk. Ebédelni is ott maradtunk, majd hazatérve a délután is hasonlóképp zajlott. Színeztünk, gyurmáztunk a lányokkal, sütöttünk sütiket, és pihentünk.
Augusztus 14. Hétfő
Elmentünk az okmányirodába, hogy a gyerekeknek személyit csináltassunk. Mondhatni gyorsan ment, pedig nem működött a sorszámos gép sem. A nap további részében ismét a játék és mese kapott főbb szerepet, míg én és párom összepakolásztunk a nyaralásra is. Délután elvittük a macskánkat Eszter barátnőmékhez. Túl picurka ahhoz, hogy egyedül hagyjuk több napra. A lányok nagyon sajnálták odaadni, mert a nyaralás után ők tudták, hogy apjukhoz mennek, így extra sokáig nem találkoznak kicsi kedvencükkel.
Augusztus 15. Kedd
Reggel korán keltünk és elindultunk Dunakeszire. Útközben megálltunk Kecskeméten strandolni egyet. A gyerekek teljesen oda meg vissza voltak a hullámmedencéért. Mi is jót szórakoztunk. A kinti pancsolóban játékos feladatokat találtam ki a lányoknak, amit nagyon élveztek. Emma elsajátította, hogyan ússzon karúszóval teljesen egyedül. A fürdőben meg is ebédeltünk, és úgy indultunk tovább. Dunakeszire kb. 17 óra tájban érkeztünk meg. Kipakoltuk a holminkat, majd átautóztunk a szomszédos Sződligetre. Egy jó barátom már többször ajánlotta az itt található kiránduló útvonalat. Valóban csodaszép volt, csak sajnos pont ide nem vittük magunkkal a szúnyogriasztót. Kissé szétmartak, de még így is megérte a csodás látvány. Egy tisztán tükröződő horgásztó, a partján ki kunyhókkal és apró szigetekre vezető kicsi hidakkal. Mesebeli táj!!!
Aztán lesétáltunk a Duna partra is. Épp a gyönyörű naplemenete látványa fogadott bennünket. A gyerekekkel kavicsokat dobáltunk és a parti homokba rajzoltunk botokkal. Pár szebb kavicsot emlékbe is összegyűjtöttünk, párom mondta is később, hogy számára ez a szuvenír(Egyébként rajta kívül mind kaptunk valami pénzért vehető késszel foghatót is a nyaralásból.)
Augusztus 16. Szerda
Terveink szerint aznap beautóztunk Bp-re, hogy megnézzük a Fővárosi Állat és Növénykertet. Úgy terveztük, ezzel el is megy a délelőtt, aztán majd 14 óra tájban elmegyünk libegőzni. Hát tévedtünk. Az állatkert hatalmas és csodálatos. Mi mind szeretjük az állatokat, és nyitástól zárásig ott időztünk.
Egy játékot is találtam ki. Vettem sok állatos matricát, és amit megnéztünk, azt beragasztottunk az útinaplónkba. Utóbbi nagyon szép lett. Közösen fogalmaztunk meg a sorait, és szerinte most egy ideig ez lesz az esti mese. Még ki fogjuk egészíteni a nyaralásos fotóinkkal, és párom már beleragasztotta a belépőket, térképeket, karszalagokat. Még sosem csináltam ilyet, de szerintem jó tartósítása az élményeknek. Visszatérve az állatkerthez. Nagyon modern, és igazából tényleg minden van amit csak szerettünk volna látni, sőt, egy kicsit több is. Különösen tetszett, a Varázshegy az interaktív játékaival, és az állatos bemutató előadással. Mivel ovis korom óta nem jártam ott, ezért a régi épületek is magukkal ragadtak. A legszebb számomra az Elefántház volt, az állam is leesett a bámulattól.
Aznap már csak egy kis autózásra volt energiánk. Az ablakból néztük meg a Hősök terét, ahol néhány éve avatták tisztté az én szerelmem. Kérdéseimre kicsit mesélt is erről az emlékéről. Azóta persze telnek az évek, és idén már előléptetést hozott számára ez az ünnep… Este mire fáradtan visszaértünk Dunakeszire, már csak egy finom vacsi fért bele a napunkba. Ezt egy nagyon szép étteremben fogyasztottuk el.
Augusztus 17. Csütörtök
Korán reggel indultunk el ismét. Terveink szerint meglátogattuk a Csodák palotáját a Camponában. Sok érdekes kísérletet/játékot próbáltunk ki. Az elején még csak csak figyelték a magyarázatokat is a lányok, de aztán egy idő múlva már egyik másik túl magas volt számukra, így csak játszottunk. Különösen elvarázsolta őket a tükör labirintus és az árnyékfotózás. Ez is olyasmi mint az állatkert, egyszer érdemes mindenkinek meglátogatni.
Délután elautóztunk Zugligetbe, és fellibegőztünk a János-hegyre az Erzsébet kilátóhoz. Annyira szép ez a táj, azonban a tériszonyomat nem tudtam teljesen legyűrni. A libegőben folyton azon stresszeltem, hogy ki ne csússzon az ölemből Emma, s közben próbáltam nem pánikolni, hogy a gyerekek ne vegyék át anyától a feszültséget. Ők élvezték nagyon. Az Erzsébet kilátóban egy különös felfedezést is tett Emma. Fenn, egészen a kilátó kijárata előtt a lépcső alján van egy béka elrejtve. Aki még nem találkozott vele, de sokszor jár arra, figyelje meg bátran!
A kilátó után, kicsit játszótereztek a lányok, mi pedig az árnyas padon tervezgettük a további programot. Lesétáltunk az erdei kisvasúthoz, ami szintén nagy élmény volt mindenkinek. A Gyerekvasút kiállítótermét is megtekintettük Hűvösvölgyön. Visszafelé szinte üres volt a kis vonat, ezért mi megengedtünk a gyerekeknek és magunknak is, hogy vidáman dalolásszunk. A lányok itt kapták meg a szuvenírt. Egy mozdonyos nyakláncot és egy egy kitűzőt.
Visszafelé a libegőhöz már kezdtünk kimerülni, de azért még a kiránduló úton kitértünk megnézni a Béka-tó tündéri kis partját. Csodaszép kicsi madárkák repkedtek és mártóztak a vízben. Az állatokért rajongó kisebbik lánykám el volt bűvölve a látványtól.
Közben eleredt a zápor is, és mi bőrig áztunk, de egyáltalán nem bántuk ebben a melegben. A libegőt az eső miatt le is állították, így várakoznunk kellett kicsit, de mindenért kárpótolt minket a csodás dupla szivárvány amit a lefele úton csodálhattunk. (Persze akkor is féltem, a többiek meg jót nevettek rajtam, meg a fejemen amit vágtam. Én itt kaptam meg a szuvenírom. Egy hűtőmágnest kértem a libegőn készült családi fotónkkal.
Aznap még terveztük, hogy bemegyünk a belvárosba megnézni az éjszakai fényeit Budapestnek, de végül ezt elvetettük, mert fáradtak és csurom vizesek voltunk.
Most vissza kell kapcsolódnom a munka világába, ezért később folytatom a beszámolót!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: