Megint elég messziről kell kezdenem, ha mindenről szeretnék írni ami velem történt.
Múlt héten velem voltak a gyerekek. Szegények hétről hétre jobban utálják, hogy minden második hetet apánál kell tölteni a szünetben. Látszik rajtuk a zaklatottság, panaszkodnak, hogy ott nem szeretik őket, és nem játszanak velük. A nagylányom kijelentette egyik este, hogy apa csak a munkáját, meg az új nőjét szereti. Vagy dolgozik, vagy a gép előtt ülve chatel… Nagyon rossz volt hallani. Siralmas, hogy egy éve lassan, hogy beadtam a gyermekelhelyezési kérelmet, és még most sem határozott a bíróság. Kit izgat ilyenkor a két kiskorú védelme?
Ezt leszámítva remek volt Velük lenni. Rengeteget olvastam Nekik mesét, társasoztunk, kirakóztunk, játszótereztünk. Nagyon szeretem a nyári szünetet, és örülök, hogy végre olyan munkám van, amivel magam osztom be az időm, és még pénzt is tudok keresni.
Múlthéten megkaptam az első fizumat is. Igazán örültem neki. Tartottam egy értekezletet is, ami azért volt vicces, mert nem én hirdettem meg, hanem az új főnök, ám aznap szólt, hogy én fogom tartani, úgy készüljek. Kicsit sem zavart, hogy Nekem kell beszélni, avagy határozatokat hozni, azonban, az emberek szemében furcsán jött ki, hogy odamegy az új főnök, jelzi, hogy tart egy értekezletet, majd az első 3 percben közli, hogy inkább átadná Nekem a szót, mert ő úgysem igazán tudja mely kérdések érintik az irodát.
Csütörtök délutántól beindult a társasági élet is. Elmentünk barátnőmékhez bográcsolni. A gyerekek a melegben a medencében pancsoltak, míg a fiúk főztek, barátnőm és én meg a medence szélén beszélgettünk. Olyan jó volt látni, hogy milyen felszabadultak és vidámak a lányok! Barátnőm most élvezi, hogy otthon lehet. Elég gagyi munkahelye volt, ahol állandóan piszkálta a főnöke. Most táppénzre ment, mert veszélyeztetett terhes. Otthon van a nagyobb gyerkőccel nyári szünetezni. Ha minden igaz, márciusban vagy áprilisban érkezik a kistesó. Egész estig ott voltunk náluk, és nagyon jól mulattunk. Fincsi volt a kaja is, még csomagolt is nekünk barátnőm. (Amúgy fogynom kell kicsit, szóval kajára ne is nagyon gondoljak egy ideig…)
Pénteken délután, mikor a gyerekeket elvitte a férjem, kapkodva nekem is indulni kellett Orosházára egy konferenciára. Majdnem késve érkeztem meg. Elég rövid volt az egész esemény, és itt is hagyott kivetnivalókat a főnököm retorikai képessége. Sajnálom, hogy néha negatív kritikát fogalmazok meg róla, mert alapvetően szeretnék vele nagyon jó munkakapcsolatban lenni. Én elhiszem, hogy igyekszik, ám nagyon fiatalon került erre a pozícióra, és még nem sok tapasztalata van. Este hazaúton a másik munkatársam, akivel barátnők is vagyunk, megkeresett, hogy meséljem el milyen volt a konferencia. Nem akartam leírni, és nem akartam telefonban sem mesélni, ezért elugrottam hozzájuk. A vége az lett, hogy a párom is oda jött munka után, és még egy pár akik barátnőm barátai, s végül egy teljesen spontán, ám remek hangulatú esténk lett, pizzával, sörrel, borral, sztorizgatással, és sok-sok nevetéssel. Kb. hajnal 1 lett mire hazakeveredtünk.
Kipihentük magunk, és másnap elvégeztük az itthoni és a hétvégére maradt céges dolgaink. Délután, mikor párom indult éjszakába, előtte megint barátnőmhöz vitt, mert aznapra meg egy csapatépítő vacsit szervezett barátnőm, Nekem és még két kolleginának. Idén egy céges utazással Olaszországban járt, ennek apropóján egy olaszos vacsival készült. Degeszre ettük magunk. A menü így állt össze:
Előétel:
pirított bagett kétféle feltéttel: bazsalikomos olivás paradicsommal avagy pirított hagymás csirkemájjal
sárgadinnyecsíkok sonkával
Főétel:
3 féle tortellini és spagetti olaszos baconos raguval és sajttal
Desszert:
Tiramisu
Hozzá eredeti olasz Cianti-t ittunk. Nagyon durván finom volt minden!
Aznap hajnal 2 után hívtunk a munkatársammal taxit. Vicces volt, hogy sokat beszélgettünk vicceltünk aznap is, azonban mindig fel-eflötlött a munka is. Én nem bántam, mert konstruktív ötletelés zajlott a közeljövőbeli tervekről.
Most mindenki arra hajt, hogy a teljesítménye alapján jogosulttá váljon a szeptemberi 2 napos tihanyi konferenciára. Ez nem csak munkaút, hanem egy irtó exkluzív helyen egy pompás gálavacsora és színes műsorok kavalkádja. Tavalyi tapasztalatom alapján, mindenképp el szeretnék jutni!
Vasárnap, egészen hajnal 4 elmúlt mire el tudtam aludni, így mikor párom reggel hazaért éjszakából, fel sem riadtam, hanem mellém bújt, és aludtunk. Én 10 után nemsokkal ébredtem, és nekiláttam házimunkának, míg párom pihent. Délután filmeztünk, és Szegeden voltunk. Utóbbi abból indult ki, hogy menjünk el valahová ahol van légkondi, mert már minden bajunk volt a meleg miatt. Szegeden csak bolyongtunk egy nagy boltban, és élveztük a hüsit, meg egy finom fagyit, amikor csengett a párom telefonja…
A férjem volt az, és minősíthetetlen hangnemben kiabálva hívta fel a kedvesemet. Szidta őt és engem, és azt mondta hogy mi tehetünk mindenről, mert a lányok azt mondták neki Viktor az apukájuk. Hozzátenném mi ilyet soha de soha ne mondunk Nekik, sőt, itt Viktornak szokták majdnem mindig szólítani, néha elvétik ugyan, mert kicsik, ám ez részükről sem hinném, hogy szándékos. Végül, mint kiderült, azt szeretné, ha mi leszidnánk érte a gyerekeket, ha véletlen rosszul mondják. Igazából, nem érdekel, ha engem vagy párom szapulja, még az sem, ha bántalmazna, azonban, az igenis szétidegel, hogy szegény gyerekek ebből megint mit élhettek meg nála. Vajon ilyenkor őket is lehordja, amiért tévedésből rosszul mondanak valamit? Istenem, 4 és 6 évesek! Miért nem lehet őket ott is törődéssel és szeretettel körülvenni ebben a nehéz helyzetben???!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: