“Annyira zárt egy ajtó sem lehet, mint fal s ajtó h i á n y a.” (Fodor Ákos)

Az egyik este írtam egy új verset. Nagyon örültem neki,mert mostanában nem igen akadt ihletem. Feküdtem az ágyon és azon merengtem,hogy bármennyire nyitott és őszinte egy ember,legbelül mégis maradnak bennünk mindig olyan titkok,melyeket senki se tud… Olyanok,melyről vagy azért nem beszélünk mert nem merünk,vagy azért mert nem akarunk,vagy azért,mert mi magunk se férünk hozzá a teljes igazsághoz. A bennünkett érő  számtalan impulzus közt valahogy néha kitágul, néha összeszűkül a teljes tiszta igazság,mint egy léggömb a hőingadozástól. A versem nem tárom nyilvánosság elé . Szerintem dolgozom rajta még… Talan holnap!