A tegnapi napom elég nyugisan telt el végre! A gyerekekkel voltam itthon, és csak élveztük a nyári szünetet. Süteményt sütöttünk, társasjátékoztunk, mesét olvastam nekik, beöltöztünk jelmezekbe… Munkával igyekeztem csak minimálisat foglalkozni. 16-kor, mikor párom hazaért, elmentünk egy vevőmhöz a postára, majd két játszótérre. Este itthon vacsi után kinn voltunk sokáig az udvaron. Viktor ugyan mondogatta, hogy be kellene menni, mert késő van, de a gyerekek olyan jót játszottak, nekem meg olyan jó volt csak ott ülni, és élvezni az alkonyi levegőt, hallgatni a nevetésük, hogy nem kapkodtam el.
A nyugis napon talán egy dolog volt, ami nem bosszantott ugyan , de elég értetlenül álltam hozzá a dologhoz. Hétvégére szerveztünk a barátokkal egy bicó túrát. Már egy bő hónapja elkezdtem írogatni, hogy mi hogy legyen, és hetek óta le van foglalva a szállás is.
Biciklit igény szerint igyekszem majd kölcsönözni, bár még nem tettem meg, mert gondoltam ráér ezen a héten. Főleg, hogy még csak tegnap este dőlt el, hány bicjra is lesz pontosan szükségünk. Ám a problémázás pont ebből indult ki, és épp olyan ember miatt, akitől nem vártam… Az anyagiakra hivatkozva vetette fel, hogy mivel menjünk(JELEZNÉM !BICIKLITÚRÁZNI!), mert ő nem akar sokat költeni bicaj bérlésre.
Nem értettem, mert :
1. Szerintem ő az akinek legkevésbé vannak anyagi problémái az egész bandából.
2. Ő az aki leginkább szeret biciklizni.
3. Ezzel hogy kiírta a csoportba, természetesen már más is elkezdett panaszkodni, hogy neki mennyi pénzbe fog ez kerülni. Ami azért remek, mert én ugyan megértem, és tisztában vagyok ezzel, ám mikor 1-2 hónapja kihirdettük, senkinek nem tartottam fegyvert a fejéhez, hogy eljöjjön.
Mindenesetre mielőtt felhúztam volna magam, megjegyeztem a bennem lappangó kisördögnek, hogy “NYUGI!” Megírtam, hogy ha gondolják, mindenki szervezheti magának, hogy mivel szeretne jönni, akkor legalább mindenkinek megfelelő lesz, hiszen saját szervezésben zajlik le. Persze tettem egy béke jelet is, mert írásban nem érződik a hangsúly és mosoly, ezért meg akartam magam kímélni attól, hogy valaki kiakadjon.
A kaja és ital ügyben is mertem olyan szabad lenni, hogy nem én intézem mindenkiét, hanem rájuk hagytam, hogy hoznak vagy itt bevásárolunk közösen.
Amúgy, ha valamit nem mondunk meg egy társaságnak, hogy “így lesz és kész”, akkor variálnak, és bizonytalankodnak… tologatják, hogy ráér. Ha meg megmondod, akkor kiderül, hogy az ahogy Te kitaláltad, senkinek sem jó… Na tegnap este is kicsit ilyen érzetem volt. Mondjuk a hölgy résztvevőkre egy rossz szót nem szólhatok, Nekik úgy tűnt, ha nem is felel meg minden, elfogadják, hogy ez van. Ha már úgy döntöttek eljönnek, nem akadnak fenn részletkérdéseken.
Találtam is egy találó idézetet:
“Milyen érdekes lehet olyan fajhoz tartozni, aminek mind a két neme értelmes!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: