Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart, visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar!

A pénteki napom irtó izgalmasan, s egyben nagyon fárasztóan telt. Reggel 9-kor elindultam Orosházára, ahol a főnököm él. Elsőnek a párja étterméhez mentünk, és miután szétpakoltuk a 3 laptopot és telefonokat, meg paírokat, kiderült, hogy nincs áram az udvaron…

Újratervez! Beültünk a nagyterembe, minden újra összeszerel, bekapcsol… Erre kiderült, hogy gond van a szolgáltatóval, és nincs net…

Újratervez! Átmentünk a főnököm párjának irodájához, ahol ismét összeszerelünk mindent. Én elkezdtem kiküldeni a dokumentumokat, a többiek meg telefonálgattak. Aztán ebéd után én is bekapcsolódtam a telefonozásba. Délután 15-kor elindultam a lánykáimért, és 17 órára oda is értem szüleimhez. Az autóban kicsevegtük magunk a gyerekekkel, ott a nagyinál pedig egyből anyukám nyakába ugrottak, és felmentek az emeletre játszani. Természetesen én folytattam a munkát este 22-ig. Addigra beért párom vonata is. Mindenkinek húzós napja volt, így hát vacsi, fürdés és kidőlés lett a péntek este zárása. Belekóstoltam, milyen izgi és mozgalmas egy kampányzáró nap, és bár elfáradtam, de nagyon tetszett.

Szombaton elmentünk meglátogatni a nagyszüleimet és az apai nagymamámat is. Elmentünk volna délután hajókázni is, de nem indult a sétahajó, így fagyizás és játszóterezés lett a program. Este még keresztszüleimhez is beugrottunk egy kicsi időre. Mozgalmas nap volt megint csak.

Vasárnap korán keltem, és párom átvitt Kondorosig. 9-re átbuszoztam Orosházára, ahol a főnököm búcsúbulija volt. Júli 1 től szülési szabin van. A helyettese és én egy kis csapatépítő mókával is készültünk. Volt név-alliterációs bemutatkozás és “bumm” nevű játék, amikkel Anikó készült(az új főnököm). Ezek úgy zajlottak, hogy az első ember mondja a keresztnevét és kapcsol elé egy ezzel alliteráló jellemvonást, majd ahogy haladunk sorba, mindenki elismétli az addig hallottakat és hozzáfűzi a saját nevét. A főnök Ambiciózus Anikó volt én pedig Barátságos Beáta.  A céges legjobb barátnőm Ellenállhatatlan Eszter, aki pedig most megy el régi főnök, Várandós Vali. Elég mókás volt. A másik játéknál körbe kellett állni, és Anikó beállt középre. Rálőtt az ujjával valakire:”BUMM”, és a mellette állóknak gyorsan mondani kellett egymás nevét. Aki később kapcsolt, az állt be a kör közepébe “lőni”.

Én is játszattam a csapatot. Az első játékom neve Neuron volt. Itt két csapatra osztottam őket, és leültek egymással szembe a csapatok egy hosszú asztalnál. A csapattagok megfogták egymás kezét az asztal alatt, és mikor a játékindító (Vali, aki megy szülni) az asztal végén megszorította a két szélen ülő kezét, akkor tovább kellett adni az ingerületet(tovább szorítani a mellette ülő kezét. Mikor az asztal utolsó emberéhez ért a szorítás, el kellett kapni az asztal végén lévő üveget. Akik elkapták, egy székkel arrébb ülhettek. Az a csapat nyert, akik hamarabb ültek vissza a saját helyükre. Nagyon élvezték ezt is.

A második játékom a “Hercegnő, sárkány, lovag” című volt. Olyasmi, mint a kő, papír olló, csak csapattal. Két csapatra oszlottak ismét, és összebeszéltek, hogy melyiket mutassák. A hercegnőt egy pukedli jelezte, a lovagot egy képzeletbeli kard kirántása, a sárkányt meg egy “Vá” kiáltás, és előre szegezett karmokba hajló kezek. Gondolom azt nem kell magyarázzam ki kit győz le. Összedugták a fejüket, és megbeszélték mit mutatnak, és mikor én mondtam, hogy “MOST!”, akkor a két csapat egymással szemben felsorakozva mutatta, hogy mik most(sárkány, hercegnő, vagy lovag) Ez is viccesnek bizonyult. Olyan jó a zónánkban az összhang, hogy mindig ugyanazt mutatta mindenki…

Az utolsó játékomban egy vicces és részletgazdag sztorit írtam meg. Kiment 4 ember a teremből. Én elmondtam a történetet Valinak, ő megjegyzett belőle annyit amennyit csak tudott. Bejött az első ember, elmondta neki amire emlékezett, majd bejött a második, annak már az előző ember adta tovább amire ő emlékezett. Nagyon jókat nevettünk és végül levontuk a tanulságot, hogy milyen brutális is a pletyka. Az igazság szájról szájra rengeteget torzul. Mindenki vesz el belőle és tesz hozzá.

Legvégül az ebéd előtt Vali hozott nekünk egy játékot emlékül. Egy-egy lapra felírtuk a nevünk és behajtottuk. A papír körbejárt, é mindenki írt a névhez valami kedveset, azonban mindig behajtottuk és végül egy legyezőt kaptunk azzal, hogy milyen jó tulajdonságot lát meg bennünk a csapat többi tagja. Nem lepett meg nagyon az eredmény, mert nagyjából sejtem milyennek látnak az emberek. Persze volt aki alig ismert, az a nap folyamán vonhatott le következtetéseket. Néhányat megosztok az írásokból:

“Kedves, ügyes, okos, talpraesett!Örülök, hogy velünk vagy!”

Mosolygós és alapos, számítani lehet rá!”

“Csapatépítő, mosolygós!”

“Segítőkész, igaz barát. Számítani lehet rá bármikor.”

“Mindig mosolygós, segítőkész”

“Jókedvű és kedves”

“Kedves, barátságos, jókedvű”

“Kreatív”

“Közvetlen”

Alapvetően tudom, hogy amiatt illeszkedek be midenhová hamar, mert bármi is történik velem, nem tudom levetkőzni közvetlen emberszeretetem és derűs életlátásom. Én mindig mosolygok és pörgök mint a forgószél! Talán ezért is tetszett meg az idézet, amit címnek is adtam:

“Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart,
visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar!”