Az új munkámban a hónap utolsó napja mindig hatványozott jelentőséggel bír. Nagyon figyelni kell a központból folyamatosan érkező riportokat és ezekkel kell dolgozni. Rászűrni,értékelni és kiküldeni. Gondolom a telefon is rá lesz nőve a fejemre.Izgatott vagyok!
3-kor kis időre kiszakadok a munkából és VÉGRE! VÉGRE!MEGYEK A GYERMEKEIMÉRT! Nagyon hiányoznak. A nyáriszünetben többet vannak velem,azonban több ideig vannak távol is a volt férjemnél.
Ma ahogy elhozom Őket,száguldunk is tovább Mezőtúrra a szüleimet/nagyszüleimet látogatni!
Rég nem vezettem ennyit magam. Mostanában inkább hagytam páromat vezetni,azonban neki munka miatt el kell utaznia és csak este ér oda szüleim házához.
Néha kicsit szégyellem,hogy mennyire jól megvagyok ha nincs velem. Szeretek nyüzsizni,dolgozni,a gyerekekkel lenni. Nagyon szeretem imádom a kedvsem,de valahogy azt érzem nekem annyira tartalmas és teljes az életem,hogy Ő maga csak a plussz hab a tortán.
Na megyek,összepakolom a holmim! Aztán jön a “hóvégi hajrá”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: