Lepketánc

“Ne félj a hibáktól! A kudarc legalább annyira fontos, mint a siker. Bármennyi is történt, bármennyire is szégyelled magad miatta, a nap másnap is felkel. És pontosan ugyanúgy felmelegít majd, mint azelőtt.”

Tegnap jól leszívtam a szervezetem energiáit. Ugye mint már írtam,nem aludtam sem túl jól,sem túl sokat. Ezt megfejeltem azzal,hogy az első étkezésem este 18:00-kor történt. Addigra olyan éhes voltam,hogy bármit megettem volna. Persze volt itthon csirke pöri,így azt vacsiztam.  

Bepörgött a munka is most. Tanulom még és közben csinálom is,hiszen 4nap múlva már megy szülési szabira az aki betanít. 

A héten ma és csütörtökön vigyázok utoljára a kislányra akit bébiszitterként vállaltam. Bántott,hogy vissza kellett mondjam,de már leszoktam arról, hogy megfelelési kényszerből túlvállaljam magam. Szerencsére megvan az “utódom”. Addig míg találtak helyettem mást,természetesen besegítettem.

 

Tegnap voltunk szülőin is. Elmondták,mit kell beszerezni őszig. Aliznak lesz egy rakásnyi tanára. Mikor én voltam gyerek még egy tanító nénink volt,és ő mindent ellátott körülöttünk. Plusz volt egy aranyos nyugdíjas napközis tanító néni.

Aliznak más tanítja majd a magyart,más a matekot,más az éneket,más a tesit,más a rajzot/technikát és más a hittant. Azért jó hír is volt. 17-en lesznek egy osztályban. Ennyi elsőssel lesz idő és figyelem egyenként is a gyerekekre.

A diákot is kész röhej elkészíttetni. Be kell menni az okmányirodába,aztán be kell vinni az ott kapott papírt a suliba,aztán értesítenek,ha kész az ideiglenes diák,majd az iskola megkapja a végleges diákot és akkor megint be kell menni a suliba érte. Bürokracia… Ráadásul szóltak,hogy kezdjük intézni,mert a nyári szabadságolasok miatt nagyon sok időbe tart,míg elkészítik.

Szabadságra mi még mindig nem tudtuk eldönteni hogy mikor és hogy menjünk. Jó lenne egy 3éjszakás kimozdulás,de vagy Viktor dolgozik (július14-augusztus6-ig folyamatosan reggel7-este7-ig),vagy én(nálam meg kiszámíthatatlan a munka egy része), vagy a gyerekek nincsenek itthon(nyáriszünet lévén többet vannak az apukájuknál is)…

Este sokat bújtuk szállas után kutatva a netet,de nem jutottunk döntésre. Túl sok az igényünk.:D

A barátokkal való kirándulás lassan megszerveződik. Tudjuk mikor megyünk,tudjuk hova megyünk és tudjuk mit eszünk/iszunk,valamint azt is,hogy mi lesz a program. Várom már,biztos feltöltekezünk belőle.:) Főleg,hogy hiányoznak is már a barátaim…

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!