A mai nap igen hosszúra nyúlik. Mivel tegnap este mondta a párom, hogy amerikai palacsintára szeretne ébredni, már 5-kor talpon voltam és sütögettem. Néha igyekszik az ember extra édi-bédi lenni, ha már máskor olyan makacs és morci a természete mint nekem… valahogy így kompenzálom magam. Tisztában vagyok vele, hogy néha kicsit sok vagyok az embereknek. Mondtam is múltkor egy jó barátomnak: “Engem gyakran tartanak bunkónak…” Erre ő kb. olyasmit felelt, hogy azért, mert őszinte vagyok… hát, igen, ezt sokan nem bírják… Másik barátnőm azt mondta, szigorú vagyok és kritikus. Nyilván, ám mentségemre váljon, hogy magammal is. Egyébként talán nem is mindig kritika ez… csak megpróbálom magam beleélni a másik oldalba is. Pl,. ha valaki azt mondja… nem törődöm az óvónéni a gyerekével, ahelyett, hogy lázítanám, elmondom hogy szerintem ezt hogy élheti meg az óvónő… meg ilyesmik.
Ma reggel bevittem párom munkába mielőtt a gyerekekkel elindultunk ovizni, mert a nagy ládáját is cipelnie kellett volna. Nem volt ezzel gond, csak egy alapvető különbség köztem és párom közt, hogy míg ő mindenhova hamarabb megy, én mindenhova épp megérkezem. Már mondta is, hogy egyetlen egyszer nem mehetnénk úgy Istentiszteletre, hogy ne éppen csak a lelkész előtt essünk be pár másodperccel. Mondtam persze az én érvemet is, hogy míg nem késünk el, addig nincs gond, sőt, az életünk értékes perceit spóroljuk meg, ha kihagyjuk a várakozási időket, amivel minden hová hamarabb érkeznénk. De ezt ő úgysem érti meg:D
Visszatérve a tegnapra és mára, ha már ez egy napló. Tegnap végre kapott egy szabadnapot a kedvesem, szóval el akarta az autó ügyeit intézni.. hát nem mindenhol járt sikerrel… imádjuk ám a bürokráciát, mint minden rendes ember… Én míg ő futkosott dolgoztam, ám mikor volt ideje rendre-végre benézett hozzám. Kicsit feszélyezett, mert irtó pörgős nap volt, kb. folyton volt nálam valaki, meg telefonálgattam ezerrel. Aztán délre minden lecsihadt, és meg is dumáltam a munkatárs/barátnőmmel, hogy este elmegyünk végre sportolni. Régen tervezzük már, és most a póló szezon átlökött minket a határon, mert a karizmaink… hogy is mondjam…gyengék? petyhüdtek? láthatatlanok? Á, a legjobb kifejezés az, hogy NEM LÉTEZNEK!
Délután jókat játszottunk a gyerekekkel, jó volt kicsit 4-esben. Elvittük őket fagyizni is, meg homokoztunk és krétáztunk az udvaron.
Késő délután elmentem a gyerekek szülői értekezletére. Egyik sem tartott sokáig. 15 -15 perc kb. Elmondták a fontos eseményeket… Tanév vége, évzáró, ballagás… stb. Ott volt a férjem is… most hirtelen a tárgyalás óta minden érdekli, előtte meg semmi nem… Furák az emberek…
A szülőik után hazaszaladtam és átöltöztem sportruciba. A gyerekeknek és nekem a Hadnagyom tartott bemelegítő tesit, míg munkatársnőm és családja megérkezett. Aztán együtt kimentünk a közeli futópályához és kültéri edzőtérhez. Irtó jól esett a mozgás. Rendszeresíteni akarjuk. Nagyon ránk fér… Főleg, hogy a levezető futásnál, nem ment az 500m-es szakasz sem nekem és Eszternek. Majd meghaltunk, fulladoztunk, és pár perc futás után kidőltünk. Ez azért is vicces, mert kb. 2 éve rendszeresen futottam és imádtam. Step aerobikoztam is, és azon se volt semmi bajom… szóval edzetlen lettem… és ezen változtatni kell. Azt hiszem előveszem a súlyzóimat is.
Ma reggel Eszter azzal fogadott a munkában, mikor méltatlankodtam, hogy hogy-hogy csak szerda van, hogy biztos túl sok időt töltünk együtt mostanában, ezért érzem azt, hogy gyorsabban telik az idő . Szokásomhoz híven csipkelődtem,hogy már szerdára sok lett belőle. Imádhat ilyenkor.A héten egyébként tényleg sokat leszünk együtt munkán kívül is. Pénteken megint együtt edzünk, szombaton reggel véradást szervezünk közösen, szombat délután pedig valószínű velük megyek a szegedi borfesztre is. Fura, de mi amilyen jóban vagyunk, mások annyira nem kedvelik őt. Alapvetően az emberek egy része fél tőle, bár nem tudom miért, bennem kezdetektől fogva bizalmat ébreszt. Másoknak túl SOK a személyisége… bár ez azért nem zavar, mert sokaknak én is túl SOK vagyok. Hálás vagyok azokért az emberekért akik így is szeretnek és elfogadnak. Nem lehet nekik egyszerű.
Délután a gyerekeknek egy csomó könyvet elolvastam.. sorra kérték a meséket, míg szinte berekedtem.Később elmentünk a kislányért akire vigyázok. Itthon megnéztünk egy mesét 4-en, majd hazavittük, és be is mentünk hozzájuk kicsit beszélgetni játszani. Az anyukája jó barátnőm. Végül ott is vacsiztunk. Mind a kettőnk párja kinn van a határt őrizni. Jó kemény napjuk lehet. Reggel fél 8-ra mentek be a laktanyára, és majd csak holnap délelőtt jönnek haza valamikor pihizni.
Ma este végre megírtam a pályázatot az új beosztásra is, bár kétségeim vannak, hogy megkapnám, de úgy döntöttem, azzal, hogy megpróbálom nem vesztek semmit. Legalább frissül az önéletrajzom és gyakorlom a motivációs levél megfogalmazását. Holnap van a beadási határidő… persze ezt is utolsó pillanatra hagyom. Apropó utolsó pillanat, holnap be kell adjam az adóbevallásom is.
Jövőhéten jön a legjobb barátnőm hozzám. Extra-mega-hiper-szuper-über-fain lesz! Szerda este érkezik, és péntek délelőttig itt lesz. Egy helyet mindenképp meg szeretnék Neki mutatni, remélem össze fog jönni. Ezen kívül csak nyugis programokat szeretnék vele. Ne azért utazzon most ennyit, hogy szokás szerint agyon pörgessem, túlfárasszam, és ide-oda cibáljam. Ha szép idő lesz majd napozunk, meg alkohol mentes koktélokat szürcsölünk, vagy csak sétálunk egy nagyot és beszélgetünk. Múltkor is tök jó volt Vele csak úgy teázni, vagy kártyázni, vagy csak lenni… A legjobb barátokkal minden jó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: