Azon a különös májusi estén, nem csak Emily változott meg, Péterben is megindult valami, aminek nevét akkor még nem tudta, ma azonban fordulópontként emlegetné, ha tudna róla beszélni. Mivel azonban nem tud, így csak az agyában villan fel ez a szó, mikor arra az estére gondol.
A fordulópont után, csendesen ült egy darabig, majd megölelte a lányt. Valahol olvasott erről régen, hogy milyen fontos bizonyos helyzetekben a testi kontaktus. Hogy az örömben vagy gyászban osztozó emberek, miért alkalmazzák ősidők óta ösztönösen ezt a gesztust. Jobb amúgy sem jutott eszébe, annyira meg volt rettenve, s röpke pillanat alatt vesztette el az összes józanságát. Van az úgy, hogy amikor a legnagyobb traumák, legsokkolóbb dolgok tárulnak elénk, a legelemibb, egyszerű válasz bontakozik ki interakcióink sűrűjéből.
Ültek ott némán. Péter törte meg a csendet, bár nem szavakkal, hanem csak felállt, odament a hűtőhöz és kivett egy üveg jóféle szatmári szilvapálinkát. Mindkettőjüknek töltött, bár nem a tőle megszokott sznobizmussal. Az első kezébe akadó ivásra alkalmas tárgy a kávésbögréje volt. Még Emilytől kapta, mikor udvarolni kezdett neki.
–“Minden kezdet nehéz…”- hirdette a vicces felírat a bögre falán. A férfi most szinte gúnyosnak érezte a szavakat. Még hogy a kezdet nehéz?!- zsörtölődött magában.-Hol volt azon a nyáron még a nehézség? Folyon nevettek, játszottak, kirándultak vagy szerelmeskedtek… Ó, hogy mennyit szerelmeskedtek… Emilynek volt dolga már előtte is jó pár férfival, bár könnyűvérűnek nem tudná nevezni mégse…talán jobban kifejezi szexuális előéletét a naivan érzelmes kifejezés, bár ebben nyilván van a Pétertől származó elnéző szeretetből is egy adag. Számára azonban Emily volt az első. Most bármilyen gondterhelt is volt, az emlékek színesen tárták elé azt az éjjelt. A szabadban voltak egy augusztusi izzasztó nap után. A lány ötlete alapján kifeküdtek a fűbe egy elhagyott réten és nézték az eget, bár csillagot egy darabot nem láthattak a sok összegyűlt felhő miatt. A lány csengő hangján énekelt, felolvasta a legújabb verseit, s mire egyé olvadtak, az ég kitisztult, s minden fényesen ragyogóvá lett. Emily nagyon sírt utána, de nem adott magyarázatot. Péter pedig a föld felett lebegett még napokkal utána is.
A hirtelen lehúzott pálinka visszaszakította a jelenbe az elmélkedő férfit.
Emily szeme most is könnytől csillogott:
-Csak nagyon erős volt. Tudod, hogy nem bírom a töményet– mentegetőzött.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: