A sok mozgalmas izgalmas esemény után, amik rám igen jellemzőek a múlt hét elg sehogyan zárult. Lehet kicsit bele vagyok fáradva a pörgésbe. Nyugira vágyom.
Szerdán semmi különös nem történt. Délelőtt munka, délután meg játék a lányokkal. Késő délután vigyáztam Krisztikére, akire rendszeresen én szoktam. A nagyobbik lányom este nagyon megnyílt. Igyekeztem csak csendben és türelmesen meghallgatni, bár belül a lelkem háborgott. Az apukájáról mesélt, hogy mennyire furán viselkedik. Hogy sokat szid minket(engem és páromat), és hogy ez mennyire rosszul esik Neki(mármint a kislányomnak). Elalvás előtt a zárómondata nagyon szíven ütött:”Apa annyira erőlködik, hogy minden úgy legyen ahogy eltervezte, hogy észre sem veszi, hogy mi mennyire boldogtalanok vagyunk ott.”:( Szorosan hozzábújva aludtam el. Reggel kitörő örömmel ébredt, hogy milyen jó volt anyához bújva aludni. Most meg megy a verseny, hogy melyik nap kivel alszom(Vele, vagy a Kishúgával). Bárcsak kettő lenne ilyenkor belőlem.
Csütörtökön délelőtt egyedül voltam bent az irodában, ezért a régóta halogatott kirakat rendezésnek fogtam neki. Délután sokat olvastam a gyerekeknek, majd ahogy párom hazajött, elmentünk Szegedre megnézni a mamutos kiállítást. Hogy ezt mennyire élvezték! Felültek a mozgó őstulokra, a kézműves részen kavicsot festettünk, és minden mozgó állatszobornál tátott szájjal bámészkodtak. A párom persze kicsit izgult, mert késve értünk haza. Minden este jelentést kellett küldenie a munkája kapcsán, és ez volt az utolsó nap. Azért, ha kicsit megcsúszva is, de elküldte.
Pénteken délelőtt szinte csak ide oda futkároztam. Nekem is voltak munkahelyi elintézni valóim, meg a párom nevében is el kellett járnom. Elmegy a régi százados, és neki kellett utolsó nap utolsó perceiben egy gravírozott toll. Bejártam a várost mire találtam helyet, ahol utolsó pillanatban vállalták. A kedvesem nagyon sokszor megköszönte és hálálkodott, de mondtam Neki, hogy nem kell túlzásba esnie. Szívesen segítettem, hiszen szeretem őt, és örülök, ha valamivel könnyíthetem az életét. Mindenáron meg akarta valahogy hálálni, ám mondtam, hogy erre semmi szükség. Aznap ide-oda császkáltunk. Vettünk Neki telefont, meg néhány cuki plüsst a gyerekeknek. Vettem egy iszonyat jó felsőt is és egy nyári ruhát. Utóbbi sárga. Sosem hordok sárgát, nem tudom ez hányszor lesz rajtam, de az anyaga, meg a fazonja elvarázsolt. Voltunk cukrászdában is. Fagyizásnak indult a terv, de sütizés lett belőle. Este gyrosozni mentünk, aztán meg itthon pihentünk, és olvastunk egymásnak.
Szombaton reggel egy listával indítottam. Összeírtam egy csomó házimunkát. Ezzel el is ment a nap java része. Én főztem, párom füvet nyírt. Aztán ő elment gumishoz, addig én mostam, meg mosogattam. Kaptam egy csokor vörös rózsát is. Nagyon figyelmes ám az én szerelmem. Kitakarítottam mind a három fürdőt csilli-villire, addig szerelmem rendet rakott ahol trehányak voltunk mi vagy a gyerekek. Aztán én vasalni kezdtem, ő pedig felporszívózott. Kipucolta a gyerekek medencéjét is. ‘5:30-kor abba hagytuk a munkát, és rendbe szedtük magunk. A helyi gyülekezetben egy tábori lelkész tartott előadást az iszlámról és a migráns válságról. Érdekesnek érdekes volt egy része, azonban én sokkal inkább a vallási oldalról történő megközelítésre számítottam, ehelyett a végére mér szinte az indulatok harapództak el a jámbor közösségben. Engem ez nagyon megdöbbentett, és igyekeztem legalább az én kérdésemmel szelídebb vizekre terelni az előadás utáni kérdés dömpinget.
Este megvacsiztunk, majd ismét olvasgattunk pihenésképp. Aznap éjjel kicsit fellobbant bennem a bánat tüze. Nagyon hiányoztak a gyerekek és rémesen aggódni kezdtem értük. Az ő szobájukban, a holmijukhoz bújva, álomba sírtam magam.
Vasárnap szokás szerint az Istentiszteleten indítottuk a napot. A vendég lelkész tartott egy felnőtt keresztelőt/konfirmálást, és utána igehirdetést. Szép volt, ám kicsit a prédikáció közhelyes lett. Sok olyan gondolatot verset mondott el a lelkész, melyeket én már ismertem. Szeretem, ha idézetek helyett saját gondolatok és eszmefuttatások látnak napvilágot ilyenkor erőt adva az elkövetkező hétre.
Ahogy hazajöttünk párom kicsit morcosnak tűnt. Én kérdezgettem mi a baj, de miután csak húzkodta a száját, inkább ráhagytam. Már reggel óta éreztem, hogy bal lábbal kelt. A legjobbakkal is megesik. Mondhatni elég korán ebédeltünk, majd elmentünk a szokásos heti bevásárlásra. Semmi kedvünk nem volt. Délután ő rendbe rakta az autó hangszóróit. -Éljen, éljen, lehet végre zenét hallgatni!-
Én meg a kertben ügyködtem. Gyomláltam, takarítottam a teraszt, feltöltöttem a gyerekek medencéjét… stb. Olyan meleg volt, hogy fürdőruciba bújtam. Persze ilyenkor egy normális nő a régi, kopott, kinyúlt fürdőruciban van. Nem a legjobb és legcsinibb darabot koszolja össze. Mikor párom meglátott megdicsért, hogy : “uh, de csinos vagy!” Na ezen majdnem össze is kaptunk, mert ilyenkor, ha méltatlannak érzem, rosszul viselem, ha dicsérnek. Dicsérjen az új ruhámban, vagy amikor csini a sminkem, vagy a frizurám rendezett, de ne akkor, mikor földesen, koszosan, kinyúlt ruciban izzadok a teraszon. Tudom, hogy ez csak női hiúság, de akkor is nehezen értem ezt meg. Gondolom, most mindenki aki olvassa idiótának gondol. Leírva, tényleg nevetséges, ám van amit az ember belül érez, és ott teljesen okésnak látszik. Végül, hogy oldjam a feszültséget, felajánlottam, hogy tusoljunk le, és pancsoljunk meg napozzunk egyet. Ezután nyugisan telt a nap vége. Barnultam is kicsit, végigolvastuk a közös könyvet, és kipihenten indultunk 16:30-kor a lányokért. Mivel túl korán érkeztünk volna, útközben még megettünk egy fagyit. Hazaúton szedtünk vadvirág csokrot, itthon pedig még gyors megrendeztünk egy aszfaltrajz versenyt az új krétákkal. Kimerülten, de vidáman aludtunk el.
Ma korán keltem. Minden nap korán kelek mióta ilyen sokat van világos. Megkávéztunk kedvesemmel. Ma kicsit én voltam reggel morcibb. Főleg, hogy a kávét sikerült savanyú tejjel felöntenem. Kb. háromnegyed hétre, mire a gyerekeket keltettem helyre billentem. Felöltöztek, és elvittem őket oviba. El kellett mennem vásárolni is már megint, mert elfelejtettünk tegnap fóliát venni, meg persze közben más igény is felmerült. Hetek óta fáj kedvesem térde, és kellett Fekete nadálytő krém. Ha már boltba voltam, megnéztem a fehérnemű részleget, és vettem is gyors két melltartót, ha már volt a méretemben. Nagyon nehezen kapok megfelelőt. Néha azt érzem, hogy csini darabokat csak kicsi cicire gyártanak, mi nagymellű nők meg öltözzünk nagyinak… 😀 De most kaptam magamra két szép pasztell színű darabot. Levehető pántos, így nyáron jó lesz ujjatlan felsőkkel is. Volt leárazva egy szép fürdőruci is, aminek nem tudtam ellenállni. Most egyrészesem van, amit mosdóban csak úgy tudok használni, ha levetkőzöm, aztán meg a vizes tapadós cuccot, nehéz normálisan visszacibálni magamra. Ez amit most vettem két részes. Jó lenne benne eljutni a Balcsira…:D