Amikor sietni kell

Az elmúlt napokban mindig azt éreztem sietnem kell.  Zavar ez az érzés…

Vasárnap este már az anyák-napi köszöntések is kapkodósan alakultak. 18-ra mentünk a lányokért,majd irány Mezőtúr,ahol a szüleim és nagyszüleim élnek. Nem lehet azt mondani 80feletti embereknek,hogy majd máskor megyünk. Főleg,hogy sütikkel és sok szeretettel vártak minket. Egyik nagyimhoz 18:40-re értünk,a másikhoz 19:00-re. Kaptunk egy szép nagy kakast(pucolva és darabolva),amit már meg is főztem.Kaptunk egy csomó sütit is. A lányok énekeltek és verseltek,én virág helyett habfürdőt vittem mindenkinek. Anyumnál kicsit tovább maradtunk. 20:30-kor indultunk haza,hogy kicsit tudjanak vele játszani a gyerekek. Nagyon imádják. Fain anyum van. Néha kicsit túlgondol dolgokat,mint nagyanyóm,vagy én is… családi vonás,azonban ezt leszámítva csupa szív és kedves mindenkivel. Hétfőn a házimunkával igyekeztem,délután meg a gyerekekkel matricáztunk meg feladatmegoldóztunk. Közben meg is főztem. Kakaspörit és rántott husit. Este barátnőm kislányára vigyáztam. A héten sokat lesz velünk. A csütörtököt kivéve minden nap. Csütörtökön el akarom vinni a gyerekeim a szegedi mamut kiállításra. Biztos tetszeni fog nekik. 

Tegnap reggel elvittem a lányokat oviba,aztán délelőtt dolgoztam. Jó,hogy végre a telefonos parkolás átalakult. Eddig 200ft volt egy óra,most 600ft-nál átvált napijegyre. A munkahelyen beszélgettünk az új pozícióról amit meghirdettek. Irtó sokan megpályázzák. Elsőre fellelkesültem,ám most ez kicsit alább hagyott. Be fogom azért adni a pályázatom,még ha kishitű is lettem picit. Ovi után elmentem venni a lányoknak új fürdőszivacsot,és kaptak pónis matricaalbumot is. Nagyon tetszett nekik. Estig le sem tettük. Délután megint elmentünk a kislányért is akire vigyázok. Mivel a néptánc elmaradt,ettünk egy fagyit. 

Este kicsit rosszul lettem. Szerintem nem bírom a paprikás ételeket… Mindig fáj a hasam,ha ilyet eszek. Úgy tűnik öregszem. 

Egy kicsit morcoskodtam is a héten. Érzem magamon,hogy ilyenkor apróságok miatt is duzzogok…feleslegesen.

Egyik oka az volt,hogy kitalálták,hogy úgy vigyázzak a kislanyra hétfőn,hogy menjek érte(2,5km)15:30-ra.Hozzam haza(2,5km). Csúcsforgalomban ez minimum már 30perc. Aztán 16-ra jön érte apukája. Aztán ehelyett megmondtam én hogy legyen. Elmentem érte 15:30-ra,aztán elvittem játszótérre őket,és úgy vittem haza. Így nem csak 45 perc kapkodás lett,hanem tudtak kicsit játszani a 3lányka a szabadban. 🙂

A másik ami zavar,hogy egy barátnőm néha félreért. Ez még nem is olyan nagy gond,hoszen szerintem előfordul gyakran bárkivel. Csak amikor tudom,hogy valamit máshogy ad tovább mint ami a valóság,az dühít,mert kiforgatja az én véleményem és aki nem ismer eléggé az rólam alakít ki valótlan képet. 

A harmadikra nem emlékszem. Talán annyi,hogy párom túl van terhelve munkahelyén és feszültebb,rosszabb a kedve. Nem várom el,hogy mindig vigyorogjon, csak szokatlan tőle ez a hangulat. Meg persze sajnálom is… 🙁