A jó nap(ok)

Tegnap reggel kicsit kómásan írtam telefonról, ám ma összeszedem picit a gondolataim. Tisztában vagyok vele, hogy a múlthétről nem sokat írtam, vagyis semmit, így annak összefoglalásával nyitnék.

05.01.

A május elseje nem úgy indult ahogy terveztük, mivel a gyerekeket nem adta ide a férjem. Mindenesetre, hogy ne itthon búslakodjak, fogtam magam, készítettem szendvicseket, majd elmentünk barátnőmékhez. Mondtam nekik, ha nincs jobb dolguk, jöjjenek el velünk Szegedre a Füvészkertbe. Rengetegen voltak, gondolom a majális, és az, hogy most nyitották meg a lepkeházat erős vonzerővel bírt. Nagyon jót sétáltunk, szép idő volt. Barátnőm kislánya is nagyon élvezte, egy kis kocsiban tologattuk mi felnőttek. Utána még elmentünk cukrászdába, kicsit kitakarítottunk, és már indultunk is a gyerekekért. Nagyon örültek nekünk, mondták, hogy így Nekik túl hosszú volt a hétvége. Hiányoztak, és mi is nekik.

05.02.

Éjjel köhögtek a gyerekek, így jobbnak láttam, ha egy napot itthon maradnak. Ha romlott volna a köhögés, vittem volna őket orvoshoz, ám szerencsére nappal már jól voltak. Azért örültem is kicsit, hogy itt voltak, mert én is itthon voltam, hiszen barátnőmet műtötték, és addig én vigyáztam a kislányára. Teljesen jó, és tartalmas nap volt, sokat festettünk, gyurmáztunk, babáztunk, kicsit a szabadban is játszottunk. Ebéd után a csendes pihenő alatt megnéztünk egy mesét, délután olvastam is nekik, egy teljes mesekönyvet. Majd én is akarok írni és illusztrálni egyet, csak úgy saját használatra. Túlteng bennem az alkotóvágy, és ehhez képest kevés időt szánok alkotásra.

05.03.

Délelőtt dolgoztam, meg az ügyvédemnél jártam. Beadtuk a mediátori tárgyalásra a jelentkezést(?). Mondott egy két érdekességet arról is, hogy milyen következményekkel járhat, ha a férjem felrúgja a szóbeli megállapodásainkat. Délután a lányokkal játszottunk itthon. Felfújatták velem a medencét. Szakadt rólam a víz, és így sem lett olyan a végeredmény mint kéne. Kicsit túl nagy a medence, és én gyenge vagyok… mint kiderült:)  A délután további részében elmentünk fagyizni is az új cukrászdába. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Igaz, hogy tumultus van, ám nem véletlen. Itt mérik a legfincsibb fagyit.

05.04.

Délelőtt megint csak munka volt. Elég zavarodottság van a cégnél, mert mindent átszerveztek május 1-től. Még most sem csúsztak helyére a dolgok, és ráadásnak a mi zóna managerünk is elmegy szülni, szóval még folytatódik biztos a fejetlenség, mikor új ember jön a helyére. Van azért ennek a változtatásnak jó oldala is. Létrejöttek új pozíciók, melyet meg is akarok pályázni. Izgatott vagyok, mert nagyon szeretném megkapni.

Délután a gyerekek rajzoltak a könyvtár rajzpályázatára. Az egyikük egy állatos könyvből, a másik egy tündéresből. A tündéres nagyon érdekes könyv, nagyon szeretjük. Több része van, magyar írónője, és a pozitív gondolkodásra sarkall. Nekem igazán tetszik. Minden fejezethez vannak feladatok is. Pl. Minden este írj le három dolgot amiért aznap hálás vagy.

Természetesen ha már könyvtárba mentünk, hoztunk is ki megint egy csomó könyvet. Rengeteget olvasunk a lányoknak. Most hoztam ki magamnak is egy 3 kötetes könyvet, amit remélem el is olvasok. Egyik kedvenc írónőm tollából van. Sajnos mostanában én kevesebbet olvasok magamnak mint szeretnék. Ezen változtatni kell.

A maradék időben, ami a csütörtökből fennállt el kellett menni bevásárolni, és velünk tartottak a lányok is. Gyorsan el lehet költeni a pénzt, ha az embernek családja van, és itt most nem kell luxusra gondolni. Egy kis liszt, cukor, étolaj, tészta, kenyér, hús, tejtermékek, és zöldség-gyümölcs… Hopp máris oda van 20ezer biztosan.

05.05.

A pénteki napomról már írtam, hogy elég negatív kicsengése volt. Ehhez hozzájött, hogy este párom el akart vinni vacsizni, ám a ballagás miatt sehol nem kaptunk asztalt. Végül az 5. helyen,  tőlünk 30 km-re este 21-kor étkeztünk meg, de addigra kopogott a szemünk az éhségtől. Egyébként nagyon jól esett ez a gesztus a szerelmemtől.

05.06.

Hétvégén is be kellett délelőtt mennem az irodába. Elég alapjáratosnak éreztem magam, és már igazából a délutánt vártam. Szegeden 14:30-kor találkoztunk az egyik legjobb barátommal. Elmentünk megebédelni, majd az Anna fürdőbe. Tiszta élmény volt. A pezsgőfürdő, a szauna, meg a jó kis beszélgetés, ami már március óta várat magára(akkor találkoztunk legutóbb) igazán feldobta a napom. A fürdő után beváltottam a “vócsert”, amit még szülinapomra adtak a barátaim. Egy szuper szabaduló szobában jártunk. Izgalmas volt, körmönfont, és éppen az idő lejártakor jutottunk ki. Azt mondták ez a legnehezebb szint volt. Hát… megéreztük, bár hozzátartozik, hogy egy két technikai megoldás kicsit gyöszös volt, ez pedig visszább repített minket. Meg talán az is, hogy este 20:15-re munka, meg utazgatás, meg fürdőzés után nem voltunk a toppon. Kijutottunk volna hamarabb is, ha mondjuk nem szórunk szét mindent. Egy idő azzal ment el, hogy megtaláltunk valamit a feladatok alapján, aztán meg letettük valahova és elvesztettük, ezért keresni kellett…:D Legközelebb jobbak leszünk. Este elmentünk egy hamburgerezőbe, ahol degeszre tömtük magunk. Szeretem azt a helyet, finom az étel, nagy az adag, és ízléses a berendezés. Ennek ellenére kevesen vannak mindig. Remélem ez nem oda vezet, hogy bezárnak. Mikor 22 után hazajöttünk, még begyújtottunk sisha-val egy vízipipát (Ez a sisha ilyen ízesített kő, ami nem káros, mert nincs benne nikotin meg kátrány), vettünk előre különleges söröket is, és azt iszogattuk, meg beszélgettünk, kb. éjfélig… nem néztem az órát, de annyi biztos volt mire eltettük magunkat másnapra.

05.07.

Vasárnap kedvesem nem kapcsolta ki az ébresztőt, így negyed 7-kor már fenn voltam, nem is tudtam visszaaludni, ezért blogoztam. Aztán 8 körül csak elszenderedtem még egy 40 percre. Mikor felkeltem szerelmem hozott nekem ágyba reggelit. Biztos az anyák napja miatt. Vagy mert szeret engem, és mindig elkényeztet. Mire Imi is felébredt mi már majdnem útra készek voltunk. Megbeszéltük, hogy geo chachingelünk. Meg kerestünk egy ládát a szerelmesek kapuja közelében, utána egy 3 pontos “vadászatra” mentünk. Hódmezővásárhely téglaépítészete volt a tematika. Mindent megleltünk itt is.  Nagyon tetszett az egész. El is határoztuk, hogy iszunk egy kávét a cukiban, meg sütizünk, és utána mindent megkeresünk itt helyben. Persze bebuktuk, mert elmentünk a Kása erdőbe az első ládáért. Ott meg rázendített az eső. Zuhogott, és  mi sarasak, vizesek lettünk. Nekem ennek ellenére nagyon tetszett. Bóklásztunk a vizes lombok közt, kotorásztunk az avarban, tele volt minden édes kicsi csigákkal. Egyébként sosem néztem volna meg ilyen időben a helyet, és így erről a látványról lemaradtam volna. A fiúk kicsit morcosabbak voltak. Imi nem örült Neki, Viktor meg kifejezetten bosszankodott az ázás miatt.

Hazajöttünk hát, és itthon mostam, meg szárítottam a ruháinkon. Elmentünk közbe kajálni, és addigra annyira esett az eső, hogy a fiúk megmondták, hogy ők nem bóklásznak tovább. Sebaj, otthon kártyáztunk. Megtanítottam Imit römizni. Nagyon élvezte, és folyton nyert is. Rájöttem, hogy engem kicsit sem bosszant, ha nem én nyerek.Viktor nem tud és nem szeret veszteni. Dorina el szokta fogadni, mikor nem ő győz a játékban. Imi nem igazán vesztett, max. egyszer, így ő nem tudom mennyire ovis, ha nem nyerhet:D

Múlnak a napok, és hamarosan Dorinámmal is találkozunk. Biztos remek lesz!